Az egy dolog, hogy hétfő van, és leírhatatlanul utálom a hétfőket, de egy reggeli kis közjáték még rá is tett az amúgy sem fényes kedvemre. Be kellettem menni ma a régi irodámban. Ott beszélgetett az utódom egy kollégával. Gondoltam nem vagyok paraszt, nem vágok közbe. Állok, várok, de a csaj csak nem hagyja abba, beszélget és nem néz rám, nem veszi fel velem a szemkontaktust. Ott álltam mint egy darab szar, gondoltam megvárom még rám kerül a sor, mert ugye az ember illedelmes, nem vág bele más szavába, főleg nem, ha az mással beszél. Közben megjött a főnök, az a kolléga aki a csajjal beszélt elhúzott, és a főnök elkezdett dumálni a csajhoz. Ott álltam, és látványosan levegőnek lettem nézve az új csaj meg a főnök részéről is.
Komolyan nem hiszem el, hogy emberek ennyire nem bírnak viselkedni. Gyávák, mert nem mondják ki, hogy figyelj, ha valami kell, telefonálj, vagy írj e-mailt, de ne gyere be, mert nem látunk szívesen, kellemetlen a jelenléted, vagy akármi. De ezt nem lehet elvárni, ez túl egyenes lenne, inkább nagy látványosan át van nézve rajtam, hogy ugye nem kell kimondani, ez olyan tudd, hogy értsd helyzet. Pedig szerintem ez a lehető legpudingabb viselkedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése