Léhűtő

Pár hete átköltöztettek egy új irodába, új munkakörbe, egy új csaj mellé. Eddig ezt a csajt ritkán láttam, de mindig azt hittem, hogy milyen keményen és jól dolgozik. Most meg? Sírok, hogy mekkora egy hülye vagyok, hogy ilyen szarul ítéltem. Ugyanis a csaj ha felém járt, akkor mindig borzasztóan gondterhelt volt, mindig mesélte, hogy jaj most hányan várnak rá, mennyi határidős feladata van.
Most hogy látom: nyolc helyett kilencre, fél tízre jár dolgozni. Bejön, fogja a kávés csészéjét és eltűnik jó fél órára a titkárságra kávézni. Utána visszajön, megnézi mi a dolga, majd telefonál. Egyfolytában telefonál. Két hete szerdán ezt hallom. "Ezek normálisak? idenyomnak egy pénteki határidőt? Ezt nem lehet megcsinálni, hogy képzelik.." na ezt meghallgattam négyszer háromnegyed órában, mert négy ismerősét hívta fel rinyálni, hogy most ezt hogy képzeli. El is telt vele jól a napja, hogy azon rimánkodott, hogy ezt a határidős feladatot nem lehet megcsinálni.
Szóval aki eddig a szememben egy élmunkás volt (a főnök szemében is, sőt az övében azóta is), kiderült, hogy:
1. A munkaidejét rugalmasan kezeli (naponta egy, másfél órával kevesebbet van bent)
2. Szeret kávézni (naponta egy, másfél óra)
2. Szeret telefonálni (naponta két, két és fél óra)
4. Szeret beszélgetni (vagy a titkárságon lopja a napot, vagy a főnökkel smúzol, vagy saját irodájában a kollégákkal pofázik)
5. Szeret hangosan kurvaanyázni és csapkodni, ha valamit dolgozni kell.
Nekem meg lelkiismeret furdalásom van, ha naponta fél óránál többet internetezek, vagy tíz percet beszélgetek egy kollégával. Mekkora egy hülye vagyok. A kolléganő kb. napi fél óra érdemi munkát végez, de ezt olyan kurva jól előadja, hogy ő az élmunkás. És ezt mindenki be is veszi, főként ő maga, meg a főnök.
Az a baj, hogy én alapvetően olyan hülye vagyok, aki szeret dolgozni. Aztán szembekerülök ilyen szitukkal, hogy szart se csinál és mellette ő az atyaúristen, akkor erősen elgondolkozok rajta, hogy én konkrétan egy hülye vagyok. Mert eddig jól dolgoztam és nem pofáztam, hogy jaj mennyire kurva sokat dolgozom. Pedig pont fordítva kell. Geci keveset dolgozni és sokat pofázni. Bár távol áll a személyiségemtől, lehet, hogy munkahelyi normakövető leszek, keveset melózok, ellenben sokat beszélek róla.