A barátnőm munkahelyén kirobbant a balhé. Elküldte nekem, hogy milyen levelet írt a főnökének, ami olyan levél volt, amihez persze nálunk nem szoktak. A munkavállalók nem mernek ilyet lépni, a munkáltatók meg, hát rólunk inkább máskor. Ez a kis gondolatmenet jutott eszembe, és küldtem el a barátnőmnek:
Tudod ebből a levéltől az jutott eszembe, hogy mi magyarok mennyire kibaszott torz társadalom vagyunk.
Van bennünk egy hihetetlen nagy szolgalelkűség. Egy ilyen hülye feudális berögződés, hogy fent vannak az urak és alul a szolgák.
Az urak elvárják, hogy minden kényük kedvük szerint legyen, de főleg kuss legyen, és mikor nem így van ki vannak akadva.
Akik meg "alul" vannak belemennek a játékba, kussolnak, pusmognak, nem merik kimondani a dolgokat, ami állandó feszültséget szül, végül geci nagy balhéhoz vezet.
Tiszta középkor baszki. Minket nem érintett meg a felvilágosodás, az érték alapú társadalmi berendezkedés. Hogy a munkavállaló és a főnök ugyan azon oldalon van, egy közös célért dolgozik, és ahogy a munkáltatónak vannak elvárásai a beosztottal szemben, ugyan úgy elvárásoknak kell megfelelni a munkáltatónak is. De nálunk nincs kölcsönösség, bennünk egy egészen torz, beteg működési mechanizmus van. Felül idióta főnökök, alul szolgalelkű dolgozók. De ez a rendszer így nem működik, emberölő, lélekölő, ezért folyamatos a feszültség, a konfliktus, és időről időre átrendeződés van, ezért folyamatosan cserélődnek az emberek, nincs stabilitás, nincs biztonság, szar munka van végezve.
Keveset tudok a munkahelyedről, de nekem ez jött le: idióta főnök, aki nem ért hozzá, ezért szar minden. a munkavállalók meg pudingok, kussolnak, először magukban, majd egymás között elégedetlenek, de kimondani hangosan, hogy a főnök is hallja, azt egyik sem meri. és szépen lassan nő a feszkó, aztán jön a helyi hülye (üvegtigrisben volt: te vidéki vagy? vagy helyi hülye? :)) akinek tele lesz a fasza az egész hülye cirkusszal. Kicsit borul a bili, kijön a feszkó, talán átrendeződnek kicsit a viszonyok, (de inkább nem, csak mindenki lehiggad, mert ki lett engedve a gőz), és minden megy a maga útján tovább. A helyi hülye tükröt tart az egésznek, hogy ez mennyire silány szar így, de sem a szar főnök, sem a szolgalelkű alkalmazottak nem akarják meglátni benne magukat. Vagyis tudatosan nem, tudat alatt fogják az adást, hogy ez így nem jó, de inkább nem veszik.
Ja és persze a végén még az van, hogy mindenki a helyi hülyére mutogat ujjal. A főnök szemében egyértelmű áruló, szarkeverő stb., a kollégák szemében meg egy ilyen bizarr képződmény. mert hülyének nézik, mert szembe menni a főnökkel (mert szolgalelkűek és fel sem tételezik, hogy az van rendjén, hogyha nem oké valami, akkor igen is szembe megyünk vele), és közben utálják, mert tudják, hogy ő baszki legalább ki merte mondani, én meg milyen beszari vagyok, hogy nem.
Tudom nálunk is ez van. Szemtől szembe nekem mindenki mondja, hogy ilyen gáz így, olyan gáz úgy, aztán utána meg megy a bájolgás, mintha minden a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Nézd majd meg. Most hogy balhé volt a munkahelyesen, talán lesz némi átrendeződés, de lényegében vissza fog állni minden a maga kis beteg állapotába.
Kis magyar reality.
Engem az vigasztal, hogy az ilyen emberek (degenerált főnökök, szolgalelkű alkalmazottak) sosem fognak letenni semmit az asztalra. Sosem hagynak igazi nyomot maguk után semmiben. Felszínes életük, felszínes emberi kapcsolataik, folytonos szorongás (mert tudják,hogy ez így nem oké, és fosnak tőle, hogy megváltozik, mert valódi értékek mellett ők nem tudnának labdába rúgni).
Az a baj, hogy nagyon kevés helyi hülyét ismerek, de a legnagyobb baj az, hogy nem csak én ismerek keveset, hanem baromi kevés is van.
De hidd el, belül mindenki helyi hülye akar lenni, csak nem mer. :)
Szóval én úgy gondolom, hogy az erkölcsi dicsőség a helyi hülyéknél van, és ez nekem mindennél többet jelent, nem az a dicsőség, hogyha felismerjük, hogy gáz van, és magunk között megbeszéljük, hanem merünk is lépni valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése